Az irigy

Egyszer szeszélyesen eképp beszélek:„A kedvesem egy drága, tiszta lélek,fehér, akár a hattyú, oly finom,mint az ezüst, a hó, a liliom.”Procillus hallja ezt és nemsokáraföl is köti magát egy úti fára.Majd így beszélek, játszódó szeszéllyel:„A kedvesem fekete, mint az éjjel,fekete, mint a varju, a szurok,miatta sírok, érte búsulok.”Procillus hallja ezt, a szíve táruls nyomban levágja önmagát a fárul.