Fölfedezés

Gyerek voltam. Szerettem hőn a harcot;a lovagokat, súlyos fegyverük,a zajt, mi távol keleten viharzott,hogy a szent sírért küzdtek mindenütt.

Álmom oroszlánszívű, hős Richárd volt;szerettem őt, de akkor legkivált,midőn a harcba sok tar főtt levágotts abból magának nyakláncot csinált.

Én a Hölgyemnek szín-szalagát viseltem,a harci kardom volt egy kis suhang,harcoltam a színes virágok ellen,s hullott a kelyhük, hogy a bot suhant.

A puszta ég alatt reászövődötttrónomra a természet zöld moha,és megvetettem a királyi gőgöt,főmön zöld ágból volt a korona.

Boldog tűz égetett. Egyszerre halkanjött egy szelíd leányka nevetett.S eléje tettem boldog áhitatbanlégváraim, címem s a szívemet.

Zöld gesztenyefák nyíltak, oda ült le,egy más világ mosolygott kék szemén,csak néztem a szépségbe elmerülve,s merengve álltam meg mellette én.

Mért lettem e kis, szőke lánytól oly bús,mért szállt el úgy az álom, az öröm?Miért borult el zordonan Kolumbus,hogy egy világ bukkant ki a ködön?