Hélas!

Meghemperegtem minden vágyba lents lant lett a lelkem, min a szél zenél.Ezért veszett el, ami bennem él,kemény hitem s tudásom is, a szent.

Most életem elfirkált pergament,amelyre egy ünnepnapon sekélydalt írt a rímes, könnyű szenvedélyés az egésznek titka tönkrement.

Járhattam volna egykor fénybe, szépormon, dalolva téged, tiszta élet,hogy megbűvöljem az Isten fülét.

Elmúlt e kor? Varázsvesszővel éppcsak érintettem a mesét, a mézet —és árva lelkem kincse semmivé lett.