Henrietta Mária királyné

Sátrába áll s egy győzelmet les épp,szemébe köd, fejét a bú lenyomja,akár a rétek ázott liliomja:fegyverzörej, csóvától veres ég,a lovagok halála, vereségszivét nem éri, nem hat semmi raja,csak vár, hogy jöjjön az Ura Királya.A lelke izzó, édes tűzben ég.Ó aranyos haj! Ó te bíbor ajk!Ó arc, melyet mindenki megohajt!Érted felejtem a kemény tusát,a zord utat, mely mindig félre vágott,bús csüggedést, korom vad pulzusátés a szabadságot, köztársaságot!