Kígyóbűvölés

Ha a piacon illeg a varázsló,töksípot fúva, mely igéz, bűvöl,lehet, hogy egy járókelő parázslódalára a mély bódé-sűrűből

a síp felé kíváncsi gyermekül jő,s a hang akar, akar és arra vágy,hogy kosarán merev legyen a hüllő,majd hízeleg neki, hogy lenne lágy

és fújja szédítőn, vakon a színdúsdalt, mely ijeszt s oldozva ad hitet —;aztán elég egy pillantás: az indusegyszerre úgy megrémített,

hogy belehalsz. Azt érzed, szörnyű tűzzelrogy rád az égbolt. Az arcod előttugrás cikázik a fejedbe. Fűszerbódítja el zord, északi velőd,

s te veszve vagy. Folyton rajtad csörömpöl,a nap tüzel, a láz akár a bor,botok merednek föl, gonosz örömtől,s a méreg a kígyóba forr.