Keresztény halál

Keresztényi halál, légy százszor áldva!Szomorú gyászod nékünk kincset ér,el nem muló álom te, szivek álma,bús büszkeségünk, mennyei kenyér.

Tiéd a hódolat és a dicsőség,komor halál, mely pihenésre hí,sötét oltárod felpirosló gőzéta sápadó égboltra keveri.

Túl az időn, örökre rendületlen,bús sír! Halál! Fekete szerelem!A végzetet tartod sovány kezedbens fényt gyújtasz a kialvó szemeken.

Dicsőség néked! Bármikor ad Isten!Szomorú vagy, mint az est szomorúés aratásod minden tiszta szívbenegy fekete liliom-koszorú.

Te vágya szűzeknek, szelíd papoknak,égigható zengő hozsanna-szó,ha jössz, imák zengnek, gyertyák lobognak,ó, szent halál! Te életet adó!

A jámbor és igaz nem fél te tőled,mert néki ott fönn nyílik az öröm:s hullámai a vágtató időnekeltünnek a dalmahodó ködön.