Le Jardin des Tuileries

A téli napra hűs köd üls a téli lég arcomba vág,de gyermekek, aranybabák,ugrálnak a székem körül.

Olykor a pavillon alattpár csöpp katona menetel,olykor avarba csörtet el,a kékszemű rablócsapat.

Olykor, ha olvas a dadaa térre szöknek visítón,hol görbed a zöld-bronz Tritons száll csónakuk papirhada.

Most futnak támadás előlés mind visong, vad harcra kész —most másznak ők, kis kézbe kéz,a leveletlen fára föl.

Lennék helyedbe, puszta fa,s a sok gyermek ölelne át,tar gallyamon száz kék virág,fehér virág virágzana.