Le panneau

Ott, ahol árnyas a csalitáll egy ivor, kis drága nő,a körme zöldes drágakő,halvány, piros rózsát szakít!

És hull-hull a vörös levélés a fehérek szállanaka kék medencén, hol a napmint aranyos sárkány henyél.

És a fehér levél repülés a vörös ing hanyagul,ez sárga szoknyájára hull,az meg hollóhajára ül.

A lány lantot vesz s énekel,kirebben egy skarlát-nyakú,ezüstbegyű, ezüst darus ércszárnnyal tör az égre fel.

A lány dalol, kezébe lant,úgy énekel, mint egy mese,mandulaszemű kedvesebámulja a füvön, alant.

És felsikolt most szörnyűképpaz édes, könnye megered,gonosz tövis sebezte megrózsás-eres kagylófülét.

És most nevet, megint kacag,egy rózsa szirma hullt oda,hol sárga csipkefátyolamutat egy kék-eres nyakat.

Halvány, piros rózsát szakít,a körme zöldes drágakő,áll az ivor, kis drága nő,ott, ahol árnyas a csalit!