Nők éneke a költőhöz

Nézd, ez vagyunk: kinyíl minden feléd,mert boldogság vagyunk mi legkivált.Mi egy állatba vér volt és setét,az nőtt bennünk lélekké és kiált,

mint lélek. És hozzád kiált, beszél.Te az arcodba lágyan fölveszed,mint tájad: nincsen benne szenvedély.S ezért azt hisszük, hogy nem is neked

kiált ez itt. Ám, mondd, van-e nekünk,kiben mi ily egészen elveszünk?Tudnánk-e másban, jobban, szebben élni?

Mivélünk elmúlik a végtelen.De légy te száj, hogy halljuk is zenélni,te Minket-Mondó légy te: légy jelen.