Napszálltakor (Miguel de Unamuno)

Haldoklik immár a leáldozó napa feketezöld tölgyerdő fölött,a lebke felhők, bíbor függönyökvonagló ágyán csöndbe becsukódnak.

De keleten a fény már elhaló csak,a dombokon gyászpompa hömpölyög,a kupolán, pilléren könnyű ködbúcsúja a dicsőn eltávozónak.

Így halni meg, rejtőzve, kandi kábakíváncsiaktól, mégis glóriába,kitárva lelkünk, hadd lássák becsét meg.

Hadd irigyeljék ámuldozva végreés a kigyulladó, ti tani égrepiros visszfénnyel verni a pecsétet.