Pierrot

Nem az a régi holdfényes vitéz,ki a kapukba nevetett apánkra,halott a kedve, s gyertyalángja már maholdfénybe bujkál, vékony s halni kész.

A villám lobban és elül hamar,mint szemfedő, rezeg sárga kabátjaa hűvös szélben, s a száját kitátja,mikor a féreg a húsába mar.

Mint nagy madarak röpte, inge újjasuhog-suhog, ha a szél néha fújja,s bolond jelére senki sem felel.

Lyukas szemébe foszfor lángja forr ma,és arcából, mit a lisztpor fed el,magasra tör hegyes, halotti orra.