Rokon borzalom

„Ez ónszinű és rémes ég,miben sorsod tükrözve látom,vajon mily eszmét lop beléd?Felelj, istentelen barátom.”

Határtalan felbátoríta sok talány, az éj, a tűz-kép,nem jajgatok, miként Ovid,hogy a hazájából kiűzték.

Szétdúlt egek, tibennetekgőgös-magamra ismerek.S te vagy, sötét, gyász-arcú felleg,

holt álmaimnak ravatalja,és a pokol visszfénye rajtalegkedvesebb zordon szivemnek.