Saul a próféták között

Azt hiszed a romlásod megérzed?A Király se tudta, mily alantas,Hogy előtte énekelt a LantosS rászögezte a gyilkos vas-ércet.

Mert hogy a rosz szellem jött feléje,s összetépte, szerteszeldelé,áldatlan kopárság szállt szívére,babonásan reszketett a véres ment, vadul, az itélet felé.

Most ha szája néha még szivárgott,csak magáért, en-javára jósolt,késleltetni egy kicsit az átkot.Most is így tett. Ám: hajdanta jós volt,

mint gyerek, mert érces-szája izzottés beléje ívelt minden ér,Mind tüzes volt, ámde ő legizzóbb,Mind beszélt, de benne szólt a vér.

És ma mind ez rom volt, ferde-csorba,összeomlott méltóság, teher,és a szája, mint esőcsatorna,mely az árat búsan elsodorva,meg se fogva ejti el.