Szent liget

Ó, húgom, várjunk, míg a ligetenföltűn az őszi holdgömb hidegen:és a tündöklő, remegő, ködös fényalatt fehérre sápad minden ösvény,s a kőrisfákon lágyan leng tovaaz édes óra szellemfátyola...Ó! csend, melyet mély döbbenet kísér,csak, mit nem látunk, távol a kis érzokog szelíden...

Szűzi szellemekidőközönként halkan lengenek,hosszú redőkkel lépnek el a Múzsák,oly dallamosan, mint a szomorúság,Szürkés-fehéren álmodik az erdő,mint önmagának árnya, oly merengő,alélva szólunk a halálos éjnekés úgy megyünk, mint két bús, kék kísértet.