Szerelmes lány

Ez ablakom itt. Lágyanébredtem és kevélylengésbe vitt a vágyam.Hol életem s az ágyams hol kezdődik az éj?

Úgy rémlik, ez a friss tájén volnék, szerteszét;áttetsző, mint a kristály,mély, néma és setét.

A csillag millióitfognám magamba én;oly nagy szivem s vivódik;el is ereszteném

Azt, kit szeretni kezdtem,tartottam is talán.A végzetem ─ keresztemoly furcsán néz ma rám.

Mi is vagyok e dolgokközt én bús elvesző,mozgó akár a boldogés illatos mező.

Szó, mely kiált csodásans fél, hogy egy hang felel,mert sorsom az, hogynyom nélkül vesszek el.