Válás (Rainer Maria Rilke)

Ó, hogy éreztem egykor, mi a válás.Most is tudom: egy szörnyű, bús, megoldottvalami, mely a régi és a hálásmultat mutatja s széttépi a csokrot.

Ó, hogy bámultam búsan-elfogottan,azt, mi maraszt és híva is meneszt,minthogyha minden asszony állna ottan,s kicsiny, fehér, nem látni mást, csak ezt:

egy intést, amely már nem is nekem szól,és int tovább, ─ a messze és döbbenttávol ködét ─ tán a szilvafalombrólegy gyors kakukfit, amely tovaröppent.