Lee Annácska

Sok-sok hosszú esztendeje mártengerpart bús mezejénélt egy kis lány – ismerhetitekLee Annácska nevéns csak azzal a gondolattal élt,hogy szeret s szeretem én.

Gyermek volt s gyermek voltam énLee Annácska meg én,de szerelmünk több volt mint szerelemtengerpart bús mezejénirigyeltek még az angyalok isfenn a felhők tetején.

S ez lett oka, hogy, sok éve már,tengerpart bús mezejénfelhők közül jött egy csunya széls meghült Annácska, szegény;s elvitték úri rokonais egyedül maradtam én:koporsóba csukták el őttengerpart bús mezején.

Irigyeltek az égi angyalok,hogy boldogabb ő meg én,az lett oka (mind jól tudjuk ezttengerpart bús mezején)hogy jött felhőből éjjel a széls meghült s meghalt a szegény.

De szerelmünk több volt mint soké,ki nagyobb mint ő meg én,okosabb mint ő meg éns sem az angyalok a felhők felett,sem az ördögök tenger fenekénnem tehetik, hogy, szívtől a szív,elváljunk, ő meg én.

Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,Annácska küldi felém:s csillag ha ragyog, már véle vagyok.Annácska szemét lesem én;s igy az éj idején veled éldelek én,jegyesem, szivem élete, szép kicsikém,melletted a sír fenekén,tengerpart bús mezején.