Az elkésődött leány

A nap leszáll,S fénye homályKödjévé vál;S most nem mutatA hold utat.

Kemény a tél;S a zúzos szélGyors szárnyra kél;S félelmesenRettent minden.

Legény, lánykádSírva kiá’t,Szorítsd hozzád;Nézd mint remeg;Jer, csókold meg.

Így tipegvén,Kedves legény,Nem félek én;Csak szerelem!Te légy velem.