A Duna

A hol a kék messzeségbenElmerülnek a hegyek:Nevezetes szép DunánakHabja arra hempelyeg.

Ottan csendes éjszakákon- Igy beszélik a regék -Gyakran hallák hableányokTánczolását, énekét.

A hold figyelt, a hullámokDallva zúgtak lefeleÉs a sötét lovag-várakFélve néztek arra le.

A csillagok is figyeltekHab hab után mint megyen,És egymásközt összesúgtakHalkan, titkon, csöndesen.

Pánczélosan járt az őr aFelmeredő várfokonS hallgatta a csábos morajtElmerülten, álmodón.

Ha szender jött a szemére,Zaj riadt fel odaátS ő felébredt s fohászkodvaFolytatta őrjáratát.

Minden elmúlt, - évek soránMegváltozott minden itt -Költészeted, oh Duna, aGőzhajók szétkergetik.