Lorelei

Nem tudom, mit jelentsen,oly szomorú vagyok;egy régi mese mindigfejemben kavarog.

Hűvös van és homály száll,a Rajna hömpölyög,a hegyet körbe fénylialkony-sugaru köd.

A magas bíbor csúcsonül a gyönyörü lány,ékszere sziporkázik,és arca halovány.

Fésüli arany fürtjét,és úgy dalol, dalol -különös, édes dallamfáj, sajog valahol.

A hajós szívét fogja,mit fájdalom facsart,csak néz, néz a magasba -...Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullámnyeli a mélybe le. -Szép Lorelei a gyilkos,és bűvös éneke.