Exelsior

Már éjbe süllyedt az orom,egy ifjú ment az Alpokon;útját a hóba, jégbe rója,de messzire leng lobogója,Excelsior!

Sötét arccal előre tör,és szeme villog, mint a tőr.Ezüst harangként, énekelveszól ismeretlen-hangú nyelve,Excelsior!

Az ablakokból rá kitűza rózsálló családi tűz;tanyák, de jéghegy áll felettök,és fáradt, lázas ajka felnyög,Excelsior!

„Maradj, maradj!" szól egy öreg,„az orkán tombol ott fölebb,halál les a mély-mély patakban."S szól az ezüst hang nyughatatlan,Excelsior!

„Állj" szól a lányka és remeg,„hajtsd rám viharcsapott fejed."A lány szemébe tiszta könny ül,de a fiú szól s szíve könnyül,Excelsior!

„Hógörgeteg vár mindenütt,fagyott, leroskadó fényűk!"szól a paraszt, s tompulva, lassan,egy hang felel rá a magasban,Excelsior!

Fönn a hegyen, reggel korán,hogy Szent Bernát kolostoránimák verdesik az égboltot,egy elhaló hang felsikoltott,Excelsior!

Mellette állott hű ebe,a hó félig temette be,keze a zászlójába markol,s dacos kiáltás harsog arról,Excelsior!

Ottan feküdt a jégbe lenn,magasztosán, élettelen,s egy hang az égbolt bús falárólhullócsillagként sírt le, távol,Excelsior!