Az utcán

Mennek tovább, kísértetként verődve,sötét csapat, oly céltalan üget.Testükbe, a vékonyka szemfedőkbetemették el régen-holt lelkűket:

A hitre, ifjúságra rátipornak,reményüket is megtagadva már,az Ég ajándékát az uti pornakvetik oda — és lelkűk csupa sár.

Nézd! hogy kerengenék a bús vándorokés nem látják, hogy a csúf sír-torokreájuk ásít és ezt mondja nékik:

„Csak én vagyok — a többi jövevény itt."Jaj! mindegyikük egy lelket sirat.Az arcukon ott áll a sírirat.