Nyárvég

Eredj, zöld nyár, eredj haza;elküld már kedvesed, az ősz.Vidám korod rőtfenyveikiégtek; tovább ne időzz!

Erdőd rozsdás; tócsád sötét;kóród harmattól rothadoz;és minden fecskéd elhagyottés minden mákfejed poros.

A hervadás koszoruifojtják el dalod s fényedet;s többet a nappal lelke márnem marad esten át veled.

Férged melytől a rózsa félt,épugy elhullt mint a virág;loncod mint vénemberszakáll,leng sárgán; bérleted lejárt.

Emléked drágább mint amitmegérsz már; muljon hát veled!Ó tűnt nyár, így csügg még a szívterajtad: sajnál és feled…