Csitri-asszonynak, akit mostanában szerettem

Halszemű, komisz fajankó-népségaddig rázta öklét felénk mígleszakadt az égbolt s nem találjuk egymástsoha többé.

De gőgicsélve dobbanó szíved s szomorúesti megfutamodásod a csók elől, dagadóvágyad a csók után s hogy előszörelém terültél s teletó-szemed(középen tajték-csöppecskével), bágyadt daloda tükör előtt; rakoncátlan öled mindig az enyém marad.Hadd legyek én is komisz: az éveklétráján mindig a te neved kiáltommajd; mindig meghallods mindig visszafordulsz.

S az első nap, hogy más ölelne:sikoltva eszmélsz rám s meglátodhogy' fetrengek széllel takart özvegy ágyon,meglátod kohó-szemem rád meredni,meghallodvijjogva hívó szerenádom

és soha nem leszel a másé.