Versek (Aszlányi Károly)

I.

Fel-alá uszik a szárcsa,hogy magát a vizbe mártsa.

A nap hűl, - eljött az óra -pirosat köp hát a tóra.

Hideg-e, holt-e, rest-e?!- Csöndes a kunsági este.

II.

Nézz le, Uram, betyár fiadra:nádban csörtet s szerte bámulszelid rucára s kósza vadra.

Amint a sásra pöttyet ejtesz,hogy alkonyoddal elhamúzzad:engem hol itt, hol ott felejtesz.

Ropog alattam szürke tőzeg.Szitálva hull a kormos alkony.Kövér nyulacskák kergetőznek.

III.

Sir a banka fenn az ágon,ha botomat földhöz vágom.

S azt kérdezem térdrerogyva:van-e, ami el ne fogyna?

Van-e, ami el ne múlna?!Azt kérdezem térdrehullva.

IV.

A hold ezüst hálót sző a korhadt ágra.Bagoly kushad a legtövéns kancsalúl les a holt világra.

Laposan száll a vércsenyikorgó nád fölött,hogy amit lát, azt mind megértse.

Féllábon áll a gémhiganyszín tó egén.

V.

Megláthatom egy villanásig:amint a béka rögre mászik.

Megtudhatom a fürjek titkát:ha megpislogják a tyúkkalitkát.

A felhő sógort mindig látomha átfüstöl a sziklaháton.

Barna földön meg is hálok,hegyre járván, nem zihálok.

Csak az asszony nem vár estve:régen elment Budapestre.

VI.

Mintha sose láttad volna:úgy nézel te lány a holdra.

Öreg az már, mint az élet:ráncosodik, amig nézed.

Balja felől hull a csillag,jobbja felől pedig virrad.

Eldöcög a szélső házigs leguggolva szalonnázik.

VII.

Eljön a nap, amely majd kiszemeló pajtás, hogy az ördög vigyen el!

Eljön bizony annak a napja,hogy mindenki úgy jár, mint az apja.

Örömmel érzed, hogy kopik rólad a földi holmiÉs elvonulsz majd haldokolni.

Ott fekszel és csöndesen számolsz húszig.Két szemed a hold zsiros fényében úszik.

Rádrecseg az ingó nádról egy zöld vizicsibe.És elmégy, csöndesen a nem tudom én mibe.

VIII.

Szegénység van, Uram, szerteszéjjel.Tyukot öl a róka minden éjjel.

Ki mit talál most, megeszi nyomban.És éhes borz túr a bikkfalombban.

Az udvaron egy őzsuta horkol. Ép tegnap ellett.Legalább arra tellett.

IX.

Ködanyó sipja szól a nádban,mekegve kél a sárszalonka:mekegjél csak, ha kecskeszád van.

De szépen dalolsz a parton lányka!Gömbölyű farod de szépen hordod!Nézem, nézem, hiába nézem; de hátha.

A lesgunyhó előtt jár a bíbic át.És lent a nádban füstszál gombolyog.Játszanak vele három szélcicák.

X.

Ólmos eső veri a topolyát.Kénszinbe hajlik az ég alatt.Csöpög a varjú csőre.

Fényes tócsákon gyűrük játszanak.Didereg már az üregi nyúl.vércse száll a kőre.

Vércse, karvaly, héja, ölyv,mind a földön állnak.

Vándor ül a topolyán,szélbe takaródzik.

Szárkunyhóban vár a csősz:oda zárta be az ősz.