Balatoni ének

Tüzes borainknál kedvesebb vizünk: Balaton,ámulva köszöntöm első csillanásaid.Sötét földek kövek kelyhében csodakéntlobban zöld szinedmint fiatal tengeri levél.

Előttem borzongsz roppant eleven síkság,vakító fényt lövelve űzik egymást habjaid,melyek mintha a tágas égből zúdulnának távoltitkait zúgvaszerte a párolgó partokon.

Vitorláid csodáljam-e, amint szineket váltótükrödön lebegnek s tovatünnek nesztelen?Vagy holdas este a surranó halászt, midőnverdeső vén halhúzza hálóját mint színezüst?

Lehelleted a parti szél, erős mint a szabadságs úgy játszol görbe s váras dombjaid közöttüde fénnyel ragyogva mint gyermek a porban:minden mozgásodszépség, folyton támadó gyönyör.

Ringass rohanó víz, habpelyhű bölcsőm,gyöngyös habjaid dalolják altatódalom.Mámoros szívvel halálom is jó álomként fogadnáms te lennél méltóüvegkoporsóm szép Balaton,