Inezhez

(a Childe Harold-ból)

Ne mosolyogj sötét szemembe;hisz vissza nem mosolyoghatok:ó adja ég, ne sírj sosem te,ha könny nem enyhíti bajod.

Kérded, minő sötét talányokmarják e bús, ifju szivet?Hiába - nyitját nem találod,búmat te meg nem enyhited.

Nem gyűlölet, nem szerelem hajt,nem bárgyú hírt esdeklek én,hogy ócsárlom most a jelen bajts a kincseim mind elvetém:

de minden elfáraszt meg untat,mit nézek, érzek, hallgatok.A Szép se vigasz lomha búmnak;szemed sugára is halott.

Ez az a szivós bú, mi zordulüldözte a bolygó zsidót;mely nézni sem mer a síron tuls nem várhat addig semmi jót!

Elfutni vágyom enmagamtól!Messzire vinném átkomat,de sarkon űz egy vad kalandor,a lét-üszök - a Gondolat.

Gyönyörben fürdik még a víg nép,mit én eluntan hagytam el;bár álmodozna lázba mindég,s ne kelne a valóra fel!

Száz új vidéken kell törődnöm,s bút látok a megjárt uton;csak az vigasztal, hogy a földöna legszörnyübbet már tudom.

Mi ez? Ne kérdd, szánj meg, sugár lány,ne bánts te, jobb, ha álmodol:ne tépd le szívemről a lárvám,alatta tátong a pokol.