Ikárusz

Ikárusz hullt le itt, az ifjú vakmerő,Ki bátran égre szállt, gátat se nézve hol lát,S bár teste mélybe dőlt, veszítve gyenge tollát,A bátorak szivében irígy vágyat ver ő:

Mert boldog munka az, hol a dicső erőNyert díja túlragyogja bukása törpe voltát,És boldog az a balsors, mely ily haszonba folyt át,Hogy hőse, bár legyőzve, mégis örök nyerő!

Az új, hallatlan úttól e gyermek meg se döbbent,Tudása nem röpült még, de bátor szíve röppent,S imé! a Legszebb Csillag tüze égette meg!

Így halt meg, szédítőn merész kalandba vágva,Az ég volt: drága vágya, s a tenger: síri ágya,Van vágy még ily dicső, s van sír még ily remek?