Három nap múlva

I

Így - három nap még, s látom őt,S egy éj - de hisz az éj rövid,S két óra ráadás - és itt a perc,S megint a régi, hű sziven heversz,Mely szívedről törött le ésMelyen még, ím, friss a törés:Illesszük össze s egybeforr a rés!

II

Egy év, amíg e pár nap eltipeg!De legalább az éjek rövidek!S mint lenge hold az éj egén,A keskeny, karcsú drága fény:Kelsz s fénylik éjlő életemS csak téged látlak és nekemTe vagy csak földem és egem!

III

Ó, a súlyos, bomló hajakIllattal s hővel hulljanak,Mint régen, szőke és setétZengéssel szikrát szórva szét;E hajhoz arcom hányszor értA drága hőért s illatértS mily fénye volt, meg árnya - mertBarnán büvölt s szőkén levert,Mint ó művész, ha tust s aranyt kevert...

IV

S ha tán zord szó int: "Pár nap, ésEgy világ is romokba dől,Hát még a halk reménykedés?Örülj, ha míg vársz, gyász nem öl!" -S ha gyáva szó ijeszt: "KevésTalán e három nap s egy éj,Hogy árny törjön rá s szenvedés,De évek jönnek, meredélyVéletlenekkel és kevélyBalsorssal, hogy rút véget érj!" -Nem félek: ó, te, drága "mersz!",Vidíts, ki vaksi bút leversz,Három nap s újra látom Őt,S egy éj, de hisz az éj rövid,S két óra ráadás - és itt a perc!