Prospice

Reszketni a végtől? - amig fúl a torkoms a pára, a köd takar elés omlik a hó, szél hirdeti folyton,hogy már közelebb az a hely,érezni, hogy éjbe, viharba jutottamés rám les az Ellen, az ős,s ijesztve sötéten a Félelem ott van,ám indul az, aki erős:mert vége az útnak, hull a sorompó,bár itt csak utóbb jön a bérés szalagot akkor nyer a szorongó,majd hogyha a végire ér.Mindig verekedtem ─ e harcot is állom,e nagyszerű vég-viadalt!Szemem be se kösse, kimélvé, halálom,ne csúszva vegyek diadalt.Nem! lássak egészen s végül úgy essek,mint bajnoki, büszke lovag,víg életemért pazarolva fizessekegyszerre fagyot, kínokat.Mert jóra deríti a rosszat a bátors a búcsú, a fekete perc,a vak düh, a bőgő, ördögi gátoreltűn s te a csöndbe pihensz.Kibomlik jajból a fény meg a béke,majd kebled, egy égi sugár,s te újra karomba vagy, életem éke,a többi az Úr ügye már!