A néma vonat

Világtalan, vak éjszakákonSuhanunk síkon-bokron-árkon,Suhanunk mint a gondolat,Suhanunk mint az álomÉs nincs megálló perc seholA tűnő állomáson:– Süvit a hideg légvonat –Vándorol vélem nesztelenA néma gyorsvonat.

Jégből van a küllő, csontból van a sín,Jaj merre cikázunk, mi vár odakinn?Mért hull a ködökbe kévéstül a csillag,Mért vágtat a rendje halotti kocsiknak?Mért füstölög, izzik a szürke mező?Tenger ragyog ott... város... temető...?

Kulcsolt kezemet feszítem az égre,Sírva-dalolva vetemedek térdre,Karom kigyózva küzd –S arcomba csapódik,Szűk kuckómba lódítA szennyes, a kormos, holtfekete füst.

Aludni tilos, moccanni se merj –Fölébred az őröd, a néma vonat!Hadd lepje a dér, hadd verje a szélA gyásztakarós, tárt ablakokat.Hallod: hahotázik, óbégat a kürtő,Hallod: nyöszörög, nyög az ördögi gép –Ne sírj, ne remegj, ne vesd a keresztet,Ne törd a kezed, ne tépd meg a melled,Zápor veri fülkéd kongó fedelét.

Hétcsövű sípod a hónod alatt,Érzed, nem egyéb, halott fadarab,Érzed, idegen vagy, érzed, te, a senkiÁlmodni se tudsz, csak ríni, pityeregni –Aludni, aludni! környékez a vágy:Ó hajdani esték, párnás, puha ágy,Ó régi dalok, álombeli sípok,Varázshegedűk, tündérklarinétok,Ó távoli erdő, ó téli mező –Tenger ragyog ott... város... temető?

Világtalan, vak éjszakákonSuhanunk síkon-bokron-árkon,Suhanunk mint a gondolat,Suhanunk mint az álomÉs nincs megálló perc seholA tűnő állomáson:- Süvit a hideg légvonat –Vándorol vélem nesztelenA néma gyorsvonat.