Heribald

Heribald bús nyugati vér volt,Szentlélek papja, papok rabja –Gallenre akkor hún hadakkalSújtott az ég és föld haragja.Ama híres nagy áldomásonHarsant a hegy, táncolt a szittya,Heribald fráter Krisztus könnyétÖblös magyar sisakból itta.

Hol az a perc, hol az a mámor,Bor és kupa, csontlovagok?Lajtán innen a halál szörnyű,Szent forgószele kavarog –S a vár alatt, az ó vadonbanIdők időtlen gyásza zúg,Heribald fráter minden éjjelNyögeti-nyitja a kaput.

Táncol, suhog, bókol és bámulCsontábrázata ég, ragyog:Dörömbölnek-é pittymalattalÚj nóták és új magyarok?Pányvás, paripás, patkós haddalMegszállnak-é nyugat előtt?Túl a Dunán süvöltve sírnakA régi magyar temetők.