Hotel de Dieu

Az éjszakának piros pirkadásánSenki se járjon sírkertek körül.Jön a hajnal és szürke szivacsávalMinden borízü mámort letörül.Háromra hűvös szél ha zendül,Halovány holdfény süt a hóra –Négyre bűnbánó könny ha buggyan,Lészen nagy sírás virradóra.

Mikor a fák a szélben hajladoznak,Fejfákon túl a temető felett,Egy vén fogadó orma kifehérlik,Lámpafényt szórnak az emeletek:Valahol, távol csókra csók hull,Valahol, távol zeng az élet –A vén hotel pár ablakábólHallik csak halk halottas ének.

Az éjszakának piros pirkadásánCsengettyűszó hív gyóntató papot,S az alkonyatnak barna borulásánJönnek bolond és boldog utasok.Sír a szivük, nevet az arcukHajnalidőn ha kong az óra –Háromra-négyre új vendégetVár már az isten fogadója.