Ének a loyangi parasztleányról

Lo-yang leánya az utca felé les,kikeleti virág, csak tizenötéves.... Mig jáspis-kantárral lovagol a férje,aranytálcán teszik a halat eléje.Vörös toronyra néz kies kerti háza,szilvafavirággal, fűzfákkal cifrázva.Ura rangos-módos, fiatal és deli,nincs nála gazdagabb, mindenki tiszteli.Kincse e parasztlány, övé minden pénze,táncra taníttatja, másra sose nézne.A pici asszonynak táncba telik napja,mihelyt felöltözik, füstölő fogadja.Már hajnali szél kel, amikor titokbankilenc rózsaszinű lámpája kilobban.Gazdagokhoz szól csak selypegő szeszéllyel,uri kastélyukban mulat nappal-éjjel.... Ki sejti, hogy egykor elhagyva, szegényenszoknyácskáit mosta a patak vizében?