Remete-lakomban hosszu eső után

Roskadnak a fák az esőtől, távol mezőkről lassúfüst jön,a rőzséken a rizst piritják s amint viszik, ragyogezüstlőn.A nagy, nyugalmas lápvidéken tempózva száll-szállegy fehér gém,mangó-madár dalol-dalolgat a nyári lombok dússetétjén...Tudom már nézni én a hajnalt, mikor a szűz hegyekfogadják,fenyő alatt rágcsálni bölcsen a napraforgó picimagját,nem szólni, ha paraszt fajankót az én helyembe tesza Császár...Hát mért riasszam a sirályt el, ha nyájasan vállamrarászáll?