A Velencei Köztársaság halálára

Uralkodott a kincsekkel teleKelet fölött s Nyugat védője volt;Velence senkinek meg nem hajolt,nemes sarj volt, Szabadság gyermeke.

Sem bősz erő, sem csel nem győzte le;szűz város volt, tündöklő és szabad,s mikor jegyest választhatott a vad,örök tenger lett hű szerelmese.

S megérte bár, hogy hervad dicstelens hogy dísze hull és többé mit se vár, –tünődjünk most a tünő érdemen,

s hogy így elérte őt is a halál.Gyászoljatok ti férfiak velem:oly nagy volt hajdan s árnya sincs ma már.