Tünemény (William Wordsworth)

Mikor először tünt elém,drága volt, mint egy tünemény,kit azért küldött életem,hogy egy perc dísze ő legyen.Szeme mint alkony csillaga;s az alkony hozzá a haja:csak ennyi benne az aminem májusi és hajnali.Vidám kép,édes könnyüség:meglep, megállit és kisért.

De többször látva: látományvolt ő, és mégis földi lány.Lépése szűzi és szabad.Házias minden mozdulat.Alakja nyájas, tiszta fény.Nyomában emlék éa reménykelt: mivel ő sem állt a szívmindennapi és primitívéhei, kis búk, örömök,csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őts lesem élete ütemét.Lelket lélekző drága lény:utitárs a Halál felé.Szilárd ész, gyengéd akarat,szivós erő halk báj alatt.

Valódi asszony, jó, s igaz,intés, parancs, derű, vigasz.Asszony, és mégis valamifényt érzek ami angyali…